Már beszéltünk az aminosavakról és azok jelentőségéről. Ezeken kívül a huminsavak és a fulvosavak is szükségesek a növények megfelelő növekedéséhez és fejlődéséhez, amelyek nem kevésbé fontosak a növényvilág számára.
A humuszban huminsav és fulvosavak találhatók, annak szerves részét képezik, és nagyon jótékony és stimuláló hatással vannak a növényekre. Először is, egy rövid áttekintés magáról a hummusz definíciójáról.
A humusz a földkéreg felszínén található, vékony, általában néhány deciméter vastagságú termékeny talaj. Szerves és ásványi anyagok keverékéből áll, baktériumok jelenlétében. A kihalt növényi és állati maradványok bomlása során keletkezik a nagyon fontos szerves anyag, a humusz (latinul humusz-feketeföld), amely a talaj termékenysége szempontjából a legfontosabb. A talaj humusztartalma a mélységgel csökken, és termékenysége is csökken a talaj mélységével. A humusz képződése több száz évtől egy évezredig tart, mivel a természetben a humuszképződés folyamata nagyon lassú. A bolygón átlagosan 5% humusz található, és különböző tulajdonságokkal rendelkezik.
A talajba szerves trágya formájában juttatott szerves anyag reakcióba lép a talajban már jelen lévő vegyületekkel. E reakció során humuszanyagok keletkeznek – nagyméretű, különleges tulajdonságokkal rendelkező szervesanyag-molekulák. A humusz egy olyan keveréket jelent, amely 80-90% humuszanyagból és 10-15%, a szerves anyagok bomlásából származó melléktermékekből áll.
A humusz az agyag és a por részeit nagyobb szerkezeti aggregátumokká köti össze, javítva az agyagos talaj víz-levegő kapacitását. A humusz 5-10-szer több vizet képes megkötni, mint az agyagásványok, és így növeli a talaj nedvszívó képességét. A humusznak ez a tulajdonsága minden talajtípus, különösen a homokos talaj esetében fontos.
A huminsavak nagy mértékben képesek megkötni a tápanyagokat a növények számára hozzáférhető formában.
Kémiai értelemben a huminsavak három szerves anyagcsoportra oszthatók: huminsavak, fulvosavak és humin.
Számos bomlási melléktermék, mint például az auxinok, vitaminok, kis molekulatömegű savak, amelyek szerves anyagok bomlása során keletkeznek (pl. borostyánkősav), mikrobiális eredetű aminosavak, szintén fiziológiailag befolyásolják a növények növekedését. Ezek az anyagok növekedés- és fejlődésserkentők, valamint oxigénforrást jelentenek a növények számára. Számos kísérlet bizonyította, hogy a fulvosav és egyes huminsavak pozitív hatással vannak a növények növekedésére és a mikroorganizmusok fejlődésére, valamint nagyon fontos szerepet játszanak a vas és más mikroelemek talajból történő felvételében is.
Biostimulátorok (növekedést fokozó szerek)
A növényi biostimulátorok különféle természetes eredetű anyagok, amelyeket a mezőgazdaságban használnak a növények növekedésének fokozására. Úgy hatnak, hogy serkentik a növény természetes folyamatait, amelyek fokozzák a tápanyagfelvételt, a tápanyag-hatékonyságot, az abiotikus stresszel szembeni toleranciát és javítják a termés minőségét.
A biostimulátorok nincsenek közvetlen hatással a növényi kártevőkre és kórokozókra, így nem tekinthetők növényvédő szereknek. A biostimulátorokkal kezelt növényeket nem kevésbé támadják meg a kártevők, de kevésbé vannak kitéve a kedvezőtlen körülményeknek, mint a kezeletlen növények, viszont a kártevők és kórokozók hatása a kezelt növényekre kisebb a tápanyagok jobb felszívódása, a tápanyagok transzlokációja és felhasználása, valamint az esetleges abiotikus stressz okozta sérülésekből való gyorsabb felépülés miatt (Calvo, 2014).
A mezőgazdaságban használt biostimulátorok a következőkre oszthatók: mikroorganizmus oltóanyagok, huminsavak, fulvosavak, fehérje-hidrolizátumok és aminosavak, valamint tengeri moszat-kivonatok.
A huminsavak olyan anyagok, amelyek a biomolekulák fizikai, kémiai és biológiai humifikációjából származnak. A teljes széntartalom (C) körülbelül 80%-a és a vízben oldott szén (C) 60%-a a humusz alkotóeleme. A huminsavak fontos szerepet játszanak a talaj termékenységének fenntartásában, így befolyásolják a növények termelését és termesztését.
Pena-Mendez és munkatársai (2005) szerint a huminsavak három csoportra oszthatók: huminsav, fulvosav és humin. A humin- és fulvosavak oldható huminsavak, míg a humin oldhatatlan huminsav, azaz a humint a huminsavak sójának tekintik.
A huminsavak kémiai szerkezete nagyon összetett és eredetüktől függ. A huminsavat és a fulvosavat alkotó fő elemek, eredetüktől függetlenül, a következők: szén 52-60%, hidrogén 3-4%, oxigén 32-38%, nitrogén 4-5% és kén 0,4-0,6%.
A huminsavak javítják a talaj termékenységét, serkentik a növények növekedését és a betegségekkel szembeni ellenálló képességet. Körülbelül 56% szenet (C) tartalmaznak, és sötétbarnától feketéig terjedő színűek.
A fulvosav kevesebb szenet (C) tartalmaz, körülbelül 34%-kal, és barna vagy vöröses színű. Több savas funkciós csoportot tartalmaz, különösen -COOH csoportot. A fulvosav teljes savassága (900-1400 mmol / 100 g) sokkal magasabb, mint a huminsav teljes savassága (400-870 mmol / 100 g) (Pena-Mendez et al., 2005).
A huminsavhoz képest a fulvosav lehetővé teszi a tápanyagok könnyebb átvitelét a növények gyökérhártyáin keresztül, hosszabb ideig megmarad a sós talajokban, és szélesebb talaj pH-tartományt tolerál. Ezért úgy vélik, hogy a fulvosavak a gyökerekre, a huminsavak pedig a növények szárára és föld feletti részeire hatnak.
Molekulaszerkezetüknek köszönhetően a huminsavak számos előnnyel járnak a növények termesztése során. Úgy tartják, hogy a huminsavak kulcsszerepet játszanak a talaj és a növény kapcsolatában, mivel lehetővé teszik a tápanyagok átadását, a szén- és oxigéncserét a növény és a talaj között, elősegítik a vízvisszatartást, megakadályozzák a víz elpárolgását a talajból, és befolyásolják a mikroorganizmusok fejlődését a talajban.
Napjainkban a mezőgazdaságban különféle huminsav-származékokat, valamint általában a huminsav-anyagokat használják. Ezeket a növények növekedésének és abiotikus stresszel szembeni ellenálló képességének javítására, azaz a termesztett növények terméshozamának növelésére használják.
Kutatások igazolták a huminsav pozitív hatását a növények terméshozamára és minőségére védett területeken és szabadföldön egyaránt. Befrozfar és munkatársai (2013) szerint az uborka terméshozama nőtt a huminsav lombtrágyázásával, míg a bazsalikom hektáronkénti olajhozama a huminsav tápoldatozással történő alkalmazásával nőtt. Karakurt és munkatársai (2009) szerint a huminsav alkalmazása az ökológiai termesztésű paprikákban növelte az össztermést, a korai terméshozamot, az átlagos gyümölcstömeget, az oldható cukrok, a redukáló cukrok mennyiségét és a klorofill b-tartalmat. A fulvosav használata az uborka termesztésében növelte a növényekenkénti virágok számát (Rauthan és Schnitzer, 1981), valamint a kukorica terméshozamát aszályos körülmények között.
A FITOFERT műtrágyakínálatában a biostimulánsok (Humiflex, Humistart, Humisuper Plus) mellett a HUMI-FULVI TERMÉKEK is megtalálhatók:
A FITOFERT FULVIMAX 80 egy vízben oldódó por formájú készítmény, amely magas fulvosavat tartalmaz. Elsősorban a gyökérzet korai szakaszában alkalmazzák, és hatása a foszfor fokozott mobilizációjára és felvételére irányul.
A FITOFERT HUMIFLEX 24 a FITOFERT HUMIFLEX töményebb készítménye. A gyökeresedési fázis után, 10-20 l/ha tápoldatozással vagy 0,1-0,2%-os lombtrágyázással alkalmazható.
A FITOFERT HUMIMAX 80 vízben oldódó por formájában kapható, magas huminsav-koncentrációval. A gyökeresedési fázis után, a vegetációs időszakban 3-10 kg/ha tápoldatozással vagy 0,05-0,1%-os lombtrágyázási dózissal alkalmazható.
mérnök mester Mezőgazdaság Bojana Stanković
Az Agromarket vállalat szakértői növénytáplálási szolgáltatása